Tartós ragasztás

A legfontosabb dolog tehát a ragasztásnál, hogy ne az árat nézzük. Hiába veszünk egy „brit kutatók által ellenőrzött” ragasztót, ami ráadásul még 20-30%-al olcsóbb is, ha 1 év után kezdhetünk mindent előröl. Ilyenkor tényleg érdemes a jó bevált termékeket venni, melyekről tudjuk, hogy sokan használják.

Persze ez most nem azt jelenti, hogy a legdrágább ragasztót kell választani, hisz az ár lehet, hogy csak a név miatt magas, de gondolkozzunk vásárlás előtt. A csemperagasztókról tudni, hogy általában cement alapúak. Ezeket szokták csempék és járólapok lefektetése esetében használni. Egy másik elterjedt megnevezése az ágyazó habarcs.

Több típusa is van. Némelyiket rövid tartósságra tervezik és van, amelyiket több évesre. Fontos, hogy a ragasztóanyag fagyálló legyen. Sose lehet tudni, mikor üt be egyszer egy durva mínusz fok, és azt tapasztaljuk a járólap vagy a csempe töredezik (ez főleg nem fűtött és nem fedett helyiségekre vonatkozik).

A flexibilis ragasztónak más tulajdonságai is vannak. Alapesetben ugyanis, a hirtelen végbemenő hőmérsékletváltozás kárt okozhat a ragasztásban. Azonban, ha a ragasztónk flexibilis, akkor képes kompenzálni ezt a problémát. 

A polisztirol ragasztóknál mindig a műgyanta mennyiségének az arányát kell nézni. Nem mindegy, hogy milyen felületre rakjuk és hogy milyen a hőszigetelő összetétele.

A polisztirolt általában egy vakolt felülethez ragasztjuk hozzá. Ebben az esetben is rendkívül fontos a megfelelő minőséget választani. A cikk tanulsága tehát: nem az ár a mérvadó, hanem az összetétel és a tapasztalat. Gondolkozzunk, mielőtt vásárlunk!